Szereposztó díványok
- újságíróknak
Sztalint és Rákosit megszégyenítő módon retusál a
rendszerváltó politikai "elit". Sztalin, a neki nem
tetsző, számára vetélytársat, Trockijt tüntette el,
nemcsak az élők világából, hanem még a vele közös
fényképekről is. Brezsnyevék a megbuktatott
Hruscsovot satíroztatták a világ "első" űrhajósának,
Gagarinnak a fényképeiről. A Fidesz retusálásról meg
személyes tapasztalataim vannak.
Egy interneten keringő riportomat visszaolvasva
magam is tapasztaltam, hogy Orbán Viktor végig
Lakatos úrnak szólított még 2001. májusában, két
hónap múlva pedig már engem is eltávolítottak a
Vasárnapi Újság éléről, ugyanúgy, mint a
Horn-kormány idején. A "bűnöm" a tényfeltáró
riportjaimban keresendő. De még mielőtt a lényegre
térnék, az Interneten keringő Fidesz-cégekkel nem
akarok foglalkozni, mert azt a hazai sajtó naponta
"feltárja".
A közelmúltban napvilágot látott: a Gyurcsány
házaspár - hogy a címben ígért témámhoz visszatérjek
- baráti kapcsolatot tart fenn az RTL-es
érdekeltségű Kolosi Péterrel, s a TV2-ből is ismert
Bárdos Andrással és feleségével, Máté Krisztinával.
A hírhez kapcsolódóan írták, idézték az alábbiakat,
egy internetes fórumon: "Cégadatok szerint a Reform
másik tulajdonosa, s egyetlen cégjegyzésre jogosult
tisztségviselője Vitézy Zsófia, aki Orbán Viktor
unokatestvére. Mint arról lapunk elsőként számolt
be, egy horvát szállodában, amely részben Vitézy
Tamás - Vitézy Zsófia nagybátyja - érdekeltsége,
ugyancsak feltűnik a Virgin-szigeteki Burdette Ltd.
Az ismeretlen tulajdonosi hátterű Burdette
magyarországi kézbesítési megbízottja Cseszlai
János, akinek szintén van közös cége Vitézy
Tamással, a G és M Kft.
A leggazdagabb magyarok százas listáján is szereplő
Vitézy Tamás a Dalmácia-Holiday Kft.
társtulajdonosaként, már korábban 32 éves
koncessziót szerzett a horvát Sibenikhez közeli
Tribunj jacht-kikötőjében. Tavaly nyáron pedig,
korábbi szállodái mellé, újabbakat vásárolt a
Hvar-szigeteki Jelsa városkában. (Egyes sajtóhírek
szerint Tribunjban kapták lencsevégre Orbán Viktort
is, Pintér Sándor társaságában, egy jachton.)(.)
Vitézy Tamásnak testvérével, Vitézy Lászlóval,
Zsófia édesapjával, az ismert filmessel is van közös
cége. Vitézy László, Szegvári Kati második férje,
Orbán Viktor rokona, mint emlékezetes, az
Orbán-kormány alatt az MTV egyik nagybeszállítója
volt. Betéti társasága, csak tanácsadásért, több
mint 40 millió forintot kapott a köztévétől,
produkcióiért pedig több százmilliót."
Hogy is van ez? Szegvári Katalin, akit a Political
Capital ügynöknek nevezett, s aki ezt a tényt nem is
vitatta, második felesége Vitézy Lászlónak. Aki
viszont Orbán Viktor rokona. Szegvári meg az MSZP-s
kancelláriaminiszter, Kiss Péter
sajtó-főtanácsadója. Megvan tehát, a nyilvánosság
teljes kizárásával, a kapocs Orbán és Kiss Péter, a
Fidesz és az MSZP között. Csintalan Sándor meg azt
mondja, Vitézy László kérte fel, dolgozzék a HÍR
TV-ben. Talán a rokon Orbán megbízásából tette?
De - a sajtót vizsgálva - lépjünk vissza néhány
évtizedet. Magyarországon, a hetvenes-, nyolcvanas
években nemcsak a pártoligarchia alakult ki, hanem
egykori ÁVH-s családok kerültek pozícióba a sajtó
területén, politikai, tehát MSZMP-s támogatással.
A tévé akkor ügyeket intéző, ezért a politikát is
legitimáló, annak besegítő intézmény. A tévé
nyilvánossága egyben az ellenőrzött, kordában
tartott nyilvánosság is, s így a párt legfontosabb
kiszolgálójává vált. A párt ezen keresztül üzente
meg a társadalomnak, nem a rádión és nem a
Népszabadságon keresztül, hogy mit is akar elérni.
Éppen ezért a riporteri, szerkesztői és az
odatelepített titkosszolgálati gárda kulcspozícióba
került. Ez a taktikai, stratégiai pozíció egyesek
számára a gazdasági, a bűnügyi, társadalmi
"leleplező" műsorok készítőinek, akik a párt szája
íze szerint dolgoztak, megadta a gazdagodás
lehetőségét. Ekkor futott igazán be Vitray,
Pomezsanszki György, a Duna-tévé mostani alelnöke, a
Felkínálom című, feltalálókat bemutató műsor
készítője, Hajdú János A HÉT főszerkesztője, Kondor
Katalin, ugyanennek a műsornak állandó
műsorvezetője, Sándor István kollégájával együtt.
Helyzetbe kerültek az Ablak című műsor készítői.
A "kaszthoz" tartozók gazdasági hatalmakat tudtak
megmozgatni, illetve parancsra, a további
gazdagodásuk reményében, tönkre tenni. Ekkor, a
pártpolitikusok, a kétségkívül reprezentatív
külsejű, és öltözékű riporternők kegyeit is
keresték. Ez a közeledési szándék - a még
erőteljesebb érvényesülés reményében - kölcsönös
volt. Sokat sejtetően mesélnek abból az időből egy
Baranya megyei kőműves mester és egy igencsak
csinosnak mondott, a képernyőn hetente jelentkező
műsorvezető alkalmi párosáról. Az elvtársat Lukács
Jánosnak hívják, az MSZMP Központi Bizottságának
gazdasági titkára volt, akinek az életét, egy
portréműsorban, maga Vitray Tamás is bemutatta. A
hölgy neve pedig? Nos, az maradjon titokban. Ha a
tévé székház falai beszélni tudnának.
Aztán elvonul a horda. Az MSZMP elhagyta a központi
bizottsági székházát. Üres lett a budapesti,
Duna-parti épület. Azaz, hogy mégsem, mert a ma
képviselői irodaházként emlegetett objektum 217-es
szobájában - ez volt az imént emlegetett
kőműveslegény, Lukács János gazdaságpolitikus
"dolgozója" - ott maradt a nyitott
páncélszekrényben, zsírpapíros alátéten egy fénykép.
Egy riporternőt örökített meg, aki bánatos szemeivel
mereven a távolba néz (ez a kedvelt póza,
természetesen a fotografálásra gondoltam), fejével
elegánsan a könyökére támaszkodva. A hölgy körül
négy éven keresztül egyébként igen nagy volt a
hangzavar a Rádióban és a politika környékén.
Fényképei leginkább a Magyar Nemzetben jelentek meg,
mert hogy neki még a szíve is nemzeti. Legalábbis ő
ezt mondja. De térjünk vissza a páncélszekrényben
felejtett képmásra, mert arra a "mi" Lukácsunk a
következő szöveget írta: "Jó volt két vállra
fektetni a legcsinosabb riporternőt." Hogy ez a
mondat mit is jelenthet, minde nkinek a szennyes
fantáziájára bízom. Persze számoljunk, a felvétel
2005-höz képest több mint húsz éve készült.
A nyolcvanas évektől kezdve aztán ugyanez a
szereplőgárda dominanciát élvez a televízión belül!
A HÉT tartozik ide elsősorban, amelynek nézettsége,
hetente elérte a hárommilliót is, a politikai
felhangú Híradók, elemző műsorok. Fogalommá válik
egy-egy személy, kapcsolatain keresztül egy-egy
hölgy, egy-egy tudományos műsor vezetője. Nemcsak
országosan ismertek voltak, hanem egy-egy hozzájuk
érkezett levélben foglalt kéréseket, politikai
kapcsolataik révén, teljesíteni is tudták. Még a
látszólag középszerűeknek is, ha a női nemhez
tartoztak, sok örömöt, nagy karriert hozhatott ez a
pálya. Igazolásként elég talán, ha a mára már
elfeledett Hortobágyi Éva nevét említem, aki Szűrös
Mátyástól kezdve Pozsgay Imréig mindenkivel
összetegeződött. Ekkor keletkeznek azok a
"barátságok", amelyek a mai napig élnek és hoznak
hasznot a múlt szereplőinek.
Hangsúlyozom, az egymást napjainkban is támogatók
között, volt politikusok és egykori "sztárok"
közötti, sokszor gazdasági előnyökkel járó
barátságokról, s nem rokoni szálakról van szó,
hiszen a rokoni összefonódásokat az akkori és a mai
"elit" is a legmélyebben titkolta és titkolja. Ezek
a kapcsolatok azonban rendkívüli módon átjárhatók.
Egyik pártból a másikba, egyik politikai oldalról a
másik politikai oldalra. A már említett Szegvári
Katalinról mindenki tudja, hogy a szocialisták egyik
legerősebb embere, a Horn-Kiss Péter vonal
prominense. Kiss Péter minden sajtóval kapcsolatos
ügyét ő szervezi, de ugyanígy ő készíti elő a
különféle gyárlátogatásokat, régiókban tett
látogatásokat. Persze, nagy pénzért teszi ezt. Ő a
kijáró ember. Ezek a látogatások, a bármelyik
miniszter látogatásából fakadó előnyök, mindenkinek
hasznosak. A vendéglátónak is és az őt oda
irányítónak is. Működik a kéz kezet mos, a segítjük
őt, mert ő is segített bennünket elmélete. És ebben
a kölcsönös ségben koránt sem az erkölcs játssza a
fő szerepet. Ugyanígy történik ma is minden, mint
történt a Kádár-rezsim idejében.
Mesélik, volt olyan kolléga, azóta már meghalt, aki,
mert házat épített, csak olyan helyen készített
riportot, ahol a leendő hajlékhoz, baráti áron, azaz
ingyen, valamit beszerezhetett. Egy másik, igencsak
nagy nevű, volt rádióriporter Mezőhegyes
környékéről, a kilencvenes évek elején
huszonnyolcmillió forintot kapott, hozomra. Azóta is
hozza, a mára már többszörösét jelentő milliókat. De
a valamelyik televízió valamelyik műsorában most is
osztja az észt, hirdeti, külsőségekben,
kereszténységét, feddhetetlennek, de nagyon
gazdagnak tüntetve fel magát. Hát így meg is lehet
gazdagodni. Az egész sajtó - és politikai "elit", a
nemzetbiztonsági szolgálatok által vezényli le a
"rendszerváltozást".
Azt persze, hogy valaki ebben a forgatagban eseti
ügynök, eseti jelentő, vagy éppen fedett állapotú,
hivatásos állományú, azt nevekre lebontva nem lehet,
nem szabad elmondani. Aki azt mégis megteszi,
államtitoksértést követ el, hacsak nem tudatosan
csináltatják meg velük, mint történt ez a Political
Capital esetében, ahol ezerszeres
államtitoksértéssel hoztak - következmény nélkül
-nyilvánosságra neveket, listákat. Annak ellenére -
ismétlem -, hogy ez a jelenlegi magyar törvények
értelmében, a legszigorúbb államtitok. Ezt egyébként
az Alkotmánybíróság elnöke, Sólyom László -
ugyancsak érintett tagjai mondták ki először
1991-ben, nevezetesen, hogy a volt szakszolgálatok
dolgozói és ügynökei védettséget élveznek, miután -
egykoron - az állammal kötöttek szerződést.
Mindenki tehát, aki ezt a titkot megsérti,
bűncselekményt követ el. De nagyon erős baráti,
rokoni kapcsolatok eredeztethetők a nyolcvanas
évekből. Ennek a "motorja" a budapesti KISZ
Bizottság, amely erkölcstelenségében példa nélküli
volt. A BM elhárítói állandóan az ő tanfolyamaikat
szervezték, ahová meghívták a sajtó képviselőit is.
Az újságírók ott is éjszakáztak, s történt, ami
történt. Annyi elmondható, hogy ezek az éjszakák
orgiákba csaptak át, továbbképzések címén. A sajtó
azonban - érintett lévén - úgy számolt be erről,
hogy milyen dinamikus tanfolyamok voltak ezek.
A Budapesti KISZ Bizottságot nyugodtan össze
lehet kötni az újonnan megalakult Fidesz-szel,
hiszen ezt, a párttá szerveződött alakulatot, a
Fideszt az MSZMP KB és a III/III-as
főcsoportfőnökséget közvetlenül irányító Horváth
István belügyminiszter tudtával és beleegyezésével,
sőt útmutatásai alapján hozták létre. Az egyik
összekötő kapocs a KISZ akkori hetilapja, a Magyar
Ifjúság és annak főszerkesztője, valamint a teljes
munkatársi gárdája volt. A jobb- és baloldal
jelenlegi "sztár" újságírói szinte mindannyian innen
indultak el, s csináltak karriert, nem feledve
egymást, s az őket akkor istápoló, útjukra bocsátó
politikus gárdát. Ha a Magyar Ifjúság akkori
álleleplező csapatán valaki végig tekint 1989-től,
megtalálja ma őket a szélsőjobb-, a jobb-, a
konzervatív és a baloldalon. Egygyökerű "színes"
paletta. A hetilap főszerkesztője Gubcsi Alajos
egyébként eltűnt a nyilvánosság elől, nagyon gazdag
ember, milliárdos lett.
Nézzünk más összefüggéseket is. A Színes Bulvár Lap
tulajdonosa a fideszes Deutsch Tamás testvére
Deutsch Péter, főszerkesztője pedig a keményvonalas
MSZP-s-liberális kötődésű Pallagi Ferenc.
Elgondolkodtató az is, hogy kormányok jöttek,
kormányok mentek, de Baló, Bethlen és társai a
helyükön maradtak. Az újságíróknál - akár a
futballistáknál - nincs már meg az eszmei
hovatartozás varázsa, mondja ezt az őket a háttérből
irányító "szakma". A nemzetbiztonságiak szerint,
ebben a körben egyetlenegy titok sincs
Magyarországon, egy kódolt információ három nap
alatt bejárja az egész közéletet, mert a sajtósok
közös barátok, közös az igazi munkáltatójuk - innen
is, meg onnan is - a titkolt hírek, beszélgetések,
közös ivászatok, társas kapcsolatok útján jutnak el
a csúcsra, a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz.
A nyolcvanas években egy kicsit másképpen volt, az
MSZMP, maga Kádár és az őt kiszolgáló titkos
állomány vigyázott a sajtóra, kordában tartotta
bértollnokait. Ma átjárás van a politika és a sajtó,
a politika és valamennyi párt között, a már említett
egygyökerűség miatt. Amikor létre jöttek az első
ellenzéki pártok, egymás mellett ültek a vezető
újságírók. Egy szobában ült az SZDSZ-es és az
MDF-es, s ha valamelyik valamelyikre megsértődött,
pártot cserélt. Annak az időszaknak az igazi
nyertese a Havas Henrik-Forró Tamás páros volt. A
rádión, azon belül is a Krónikán keresztül (ahol
szerkesztettek, műsort vezettek és riporterkedtek),
manipulálták a magyar közvéleményt. Ebben az
időszakban az MDF -es Gazsó és az SZDSZ első embere,
Kis János ugyanúgy a két "napraforgó" riporter
kegyeit kereste.
De ugyanígy cselekedtek a kisgazda Pártay Tivadarék
is. Amíg a nyolcvanas években, a "rovott" múltú
Kádárt kiszolgált Megyeri Károly, Szepesi György,
Vitray Tamás, Kádárral, Fock Jenővel, Apró Antallal
szemben csak mikrofonállványok lehettek, kérdezni
nem kérdezhettek, az imént említettek "csinálták" a
politikát. Havasék, 1994-ben, a kampány idején még
szónoklatokra is tanították az MDF-es gárdát. Havas
aztán Horn hatalomra kerülésekor, az MSZP mellé
állt, kormányszóvivő lett.
A Fideszt is a sajtó emelte az égbe, s juttatta a
pokol tornácára 1993-94-ben. 1993-ban még a Fidesz
népszerűségi indexe 58 százalékos volt, ám Soros
György megsúgta nekik, a szocialista-liberális
oldalon esélyük sincs karmesterekké válni, ezért a
konzervatív oldalt választották. "Meggyőződésből!"
Elment tőlük, az SZDSZ-be, Fodor Gábor, Ungár Klára,
Hegedűs István, a sajtóval foglalkozó Molnár, s az
újságírók az eltávozottakat kezdték el sztárolni.
Orbánék csillagzata majdhogy nem leáldozott. A
parlamentbe is öt százalékkal jutottak be, az SZDSZ
segítségével. Az SZDSZ ugyanis felmérte, az a párt,
amelyik kikerül a parlamentből, oda soha nem juthat
vissza. Segítették hát a kisebbik testvért, a
Fideszt, az SZDSZ előszobáját. A Fidesz azóta is
lojális velük szemben, a háttérben ma is jó barátok.
Az összes többi csupán szemfényvesztés. Minden
maradt a régiben. Mint ahogy az újságíróknál is.
Csak az került ki a körből, aki a másik ellen
játszott, vagy beköpte egykori tettestársait. Forró
és a közszolgálati televízióban kereskedelmi
vállalkozóként működő NAP-kelte stábja és producere,
Gyárfás Tamás is akkor váltak el egymástól, amikor
ismét felszínre került, hogy a Fenyő gyilkosság
kapcsán a bűnüldözők közel lehetnek a megbízást
adóhoz.
Hogy a válás és az imént említett között mi az
összefüggés, ma még ki nem mondható. Mint ahogy a
tényfeltárást végzők sem számolhatnak be ma még
mindenről. Néhány dologról, itt a Magyar Világban is
hallgatnunk kell, ha a lapot és az életünket meg
akarjuk tartani. Remélhetőleg, egyszer ez az idő is
elmúlik. Addig pedig, tisztelt olvasók, mint tették
azt a Kádár-rezsimben is, tanuljanak meg ismét a
sorok között olvasni. Kényszerűségből. Talán megéri.
Magyar Világ, 2005. szept. 8. (A bevezetés alapján,
a cikk írója vélhetően Lakatos Pál)
(2006.11.27)
---------------------------------------- egy válasz
erre a cikkre
-----------------------------------------
Szeretnék néhány
megjegyzést tenni ehhez a "kőkemény"
dolgozathoz Öt évig voltam munkatársa a
Magyar Ifjúságnak, akinek a
főszerkesztője nem Gubcsi Alajos, hanem
Gubcsi Lajos volt ( mellesleg egy
bányakovács törvénytelen gyereke,
abszolut self made man). Később, előbb
egy Szabó János nevezetű volt Kisz Kb
titkár, aki ritka becsületes és
tisztességes ember volt.Soha életemben
nem vettem részt semmiféle Kisz
orgián.Soha semmiféle megvesztegetést,
kivételezést nem tapsztaltam. A Magyar
Ifjúság az egyik legbátrabban
szerkeszett hetilap volt a piacon,
amelynek az elején voltak a Kisz
felajánlások a másik felében meg
rendkívül sok munkával készített
oknyomozó riportok, amelyeknek ma hír
sincsen már az újságíró szakmában.
Felteszek ide egy névsort , mindenki
döntse el, hogy az őscikk írója kit
akart benyálazni:
Medgyesy Gusztáv ( ÉS)
Kovács Zoltán( ÉS)
Gazsó L.Ferenc( Magyar Hírlap)
Szále László (Magyar Rádió)
Brády Zoltán ( Kapu)
Müller Tibor ( Blikk)
Pálffy G.István (...)
A kiragadott nevekkel kapcsolatban csak
annyit, hogy helyettük is szégyellem
magamat a cikkíró képtelen és ostoba
vádjai miatt.
Seszták Ágnes
(2006.11.27) |
|