Szereposztó díványok - újságíróknak

Sztalint és Rákosit megszégyenítő módon retusál a rendszerváltó politikai "elit". Sztalin, a neki nem tetsző, számára vetélytársat, Trockijt tüntette el, nemcsak az élők világából, hanem még a vele közös fényképekről is. Brezsnyevék a megbuktatott Hruscsovot satíroztatták a világ "első" űrhajósának, Gagarinnak a fényképeiről. A Fidesz retusálásról meg személyes tapasztalataim vannak.

Egy interneten keringő riportomat visszaolvasva magam is tapasztaltam, hogy Orbán Viktor végig Lakatos úrnak szólított még 2001. májusában, két hónap múlva pedig már engem is eltávolítottak a Vasárnapi Újság éléről, ugyanúgy, mint a Horn-kormány idején. A "bűnöm" a tényfeltáró riportjaimban keresendő. De még mielőtt a lényegre térnék, az Interneten keringő Fidesz-cégekkel nem akarok foglalkozni, mert azt a hazai sajtó naponta "feltárja".

A közelmúltban napvilágot látott: a Gyurcsány házaspár - hogy a címben ígért témámhoz visszatérjek - baráti kapcsolatot tart fenn az RTL-es érdekeltségű Kolosi Péterrel, s a TV2-ből is ismert Bárdos Andrással és feleségével, Máté Krisztinával. A hírhez kapcsolódóan írták, idézték az alábbiakat, egy internetes fórumon: "Cégadatok szerint a Reform másik tulajdonosa, s egyetlen cégjegyzésre jogosult tisztségviselője Vitézy Zsófia, aki Orbán Viktor unokatestvére. Mint arról lapunk elsőként számolt be, egy horvát szállodában, amely részben Vitézy Tamás - Vitézy Zsófia nagybátyja - érdekeltsége, ugyancsak feltűnik a Virgin-szigeteki Burdette Ltd. Az ismeretlen tulajdonosi hátterű Burdette magyarországi kézbesítési megbízottja Cseszlai János, akinek szintén van közös cége Vitézy Tamással, a G és M Kft.

A leggazdagabb magyarok százas listáján is szereplő Vitézy Tamás a Dalmácia-Holiday Kft. társtulajdonosaként, már korábban 32 éves koncessziót szerzett a horvát Sibenikhez közeli Tribunj jacht-kikötőjében. Tavaly nyáron pedig, korábbi szállodái mellé, újabbakat vásárolt a Hvar-szigeteki Jelsa városkában. (Egyes sajtóhírek szerint Tribunjban kapták lencsevégre Orbán Viktort is, Pintér Sándor társaságában, egy jachton.)(.) Vitézy Tamásnak testvérével, Vitézy Lászlóval, Zsófia édesapjával, az ismert filmessel is van közös cége. Vitézy László, Szegvári Kati második férje, Orbán Viktor rokona, mint emlékezetes, az Orbán-kormány alatt az MTV egyik nagybeszállítója volt. Betéti társasága, csak tanácsadásért, több mint 40 millió forintot kapott a köztévétől, produkcióiért pedig több százmilliót."

Hogy is van ez? Szegvári Katalin, akit a Political Capital ügynöknek nevezett, s aki ezt a tényt nem is vitatta, második felesége Vitézy Lászlónak. Aki viszont Orbán Viktor rokona. Szegvári meg az MSZP-s kancelláriaminiszter, Kiss Péter sajtó-főtanácsadója. Megvan tehát, a nyilvánosság teljes kizárásával, a kapocs Orbán és Kiss Péter, a Fidesz és az MSZP között. Csintalan Sándor meg azt mondja, Vitézy László kérte fel, dolgozzék a HÍR TV-ben. Talán a rokon Orbán megbízásából tette?

De - a sajtót vizsgálva - lépjünk vissza néhány évtizedet. Magyarországon, a hetvenes-, nyolcvanas években nemcsak a pártoligarchia alakult ki, hanem egykori ÁVH-s családok kerültek pozícióba a sajtó területén, politikai, tehát MSZMP-s támogatással.

A tévé akkor ügyeket intéző, ezért a politikát is legitimáló, annak besegítő intézmény. A tévé nyilvánossága egyben az ellenőrzött, kordában tartott nyilvánosság is, s így a párt legfontosabb kiszolgálójává vált. A párt ezen keresztül üzente meg a társadalomnak, nem a rádión és nem a Népszabadságon keresztül, hogy mit is akar elérni. Éppen ezért a riporteri, szerkesztői és az odatelepített titkosszolgálati gárda kulcspozícióba került. Ez a taktikai, stratégiai pozíció egyesek számára a gazdasági, a bűnügyi, társadalmi "leleplező" műsorok készítőinek, akik a párt szája íze szerint dolgoztak, megadta a gazdagodás lehetőségét. Ekkor futott igazán be Vitray, Pomezsanszki György, a Duna-tévé mostani alelnöke, a Felkínálom című, feltalálókat bemutató műsor készítője, Hajdú János A HÉT főszerkesztője, Kondor Katalin, ugyanennek a műsornak állandó műsorvezetője, Sándor István kollégájával együtt. Helyzetbe kerültek az Ablak című műsor készítői.

A "kaszthoz" tartozók gazdasági hatalmakat tudtak megmozgatni, illetve parancsra, a további gazdagodásuk reményében, tönkre tenni. Ekkor, a pártpolitikusok, a kétségkívül reprezentatív külsejű, és öltözékű riporternők kegyeit is keresték. Ez a közeledési szándék - a még erőteljesebb érvényesülés reményében - kölcsönös volt. Sokat sejtetően mesélnek abból az időből egy Baranya megyei kőműves mester és egy igencsak csinosnak mondott, a képernyőn hetente jelentkező műsorvezető alkalmi párosáról. Az elvtársat Lukács Jánosnak hívják, az MSZMP Központi Bizottságának gazdasági titkára volt, akinek az életét, egy portréműsorban, maga Vitray Tamás is bemutatta. A hölgy neve pedig? Nos, az maradjon titokban. Ha a tévé székház falai beszélni tudnának.

Aztán elvonul a horda. Az MSZMP elhagyta a központi bizottsági székházát. Üres lett a budapesti, Duna-parti épület. Azaz, hogy mégsem, mert a ma képviselői irodaházként emlegetett objektum 217-es szobájában - ez volt az imént emlegetett kőműveslegény, Lukács János gazdaságpolitikus "dolgozója" - ott maradt a nyitott páncélszekrényben, zsírpapíros alátéten egy fénykép. Egy riporternőt örökített meg, aki bánatos szemeivel mereven a távolba néz (ez a kedvelt póza, természetesen a fotografálásra gondoltam), fejével elegánsan a könyökére támaszkodva. A hölgy körül négy éven keresztül egyébként igen nagy volt a hangzavar a Rádióban és a politika környékén. Fényképei leginkább a Magyar Nemzetben jelentek meg, mert hogy neki még a szíve is nemzeti. Legalábbis ő ezt mondja. De térjünk vissza a páncélszekrényben felejtett képmásra, mert arra a "mi" Lukácsunk a következő szöveget írta: "Jó volt két vállra fektetni a legcsinosabb riporternőt." Hogy ez a mondat mit is jelenthet, minde nkinek a szennyes fantáziájára bízom. Persze számoljunk, a felvétel 2005-höz képest több mint húsz éve készült.

A nyolcvanas évektől kezdve aztán ugyanez a szereplőgárda dominanciát élvez a televízión belül! A HÉT tartozik ide elsősorban, amelynek nézettsége, hetente elérte a hárommilliót is, a politikai felhangú Híradók, elemző műsorok. Fogalommá válik egy-egy személy, kapcsolatain keresztül egy-egy hölgy, egy-egy tudományos műsor vezetője. Nemcsak országosan ismertek voltak, hanem egy-egy hozzájuk érkezett levélben foglalt kéréseket, politikai kapcsolataik révén, teljesíteni is tudták. Még a látszólag középszerűeknek is, ha a női nemhez tartoztak, sok örömöt, nagy karriert hozhatott ez a pálya. Igazolásként elég talán, ha a mára már elfeledett Hortobágyi Éva nevét említem, aki Szűrös Mátyástól kezdve Pozsgay Imréig mindenkivel összetegeződött. Ekkor keletkeznek azok a "barátságok", amelyek a mai napig élnek és hoznak hasznot a múlt szereplőinek.

Hangsúlyozom, az egymást napjainkban is támogatók között, volt politikusok és egykori "sztárok" közötti, sokszor gazdasági előnyökkel járó barátságokról, s nem rokoni szálakról van szó, hiszen a rokoni összefonódásokat az akkori és a mai "elit" is a legmélyebben titkolta és titkolja. Ezek a kapcsolatok azonban rendkívüli módon átjárhatók. Egyik pártból a másikba, egyik politikai oldalról a másik politikai oldalra. A már említett Szegvári Katalinról mindenki tudja, hogy a szocialisták egyik legerősebb embere, a Horn-Kiss Péter vonal prominense. Kiss Péter minden sajtóval kapcsolatos ügyét ő szervezi, de ugyanígy ő készíti elő a különféle gyárlátogatásokat, régiókban tett látogatásokat. Persze, nagy pénzért teszi ezt. Ő a kijáró ember. Ezek a látogatások, a bármelyik miniszter látogatásából fakadó előnyök, mindenkinek hasznosak. A vendéglátónak is és az őt oda irányítónak is. Működik a kéz kezet mos, a segítjük őt, mert ő is segített bennünket elmélete. És ebben a kölcsönös ségben koránt sem az erkölcs játssza a fő szerepet. Ugyanígy történik ma is minden, mint történt a Kádár-rezsim idejében.

Mesélik, volt olyan kolléga, azóta már meghalt, aki, mert házat épített, csak olyan helyen készített riportot, ahol a leendő hajlékhoz, baráti áron, azaz ingyen, valamit beszerezhetett. Egy másik, igencsak nagy nevű, volt rádióriporter Mezőhegyes környékéről, a kilencvenes évek elején huszonnyolcmillió forintot kapott, hozomra. Azóta is hozza, a mára már többszörösét jelentő milliókat. De a valamelyik televízió valamelyik műsorában most is osztja az észt, hirdeti, külsőségekben, kereszténységét, feddhetetlennek, de nagyon gazdagnak tüntetve fel magát. Hát így meg is lehet gazdagodni. Az egész sajtó - és politikai "elit", a nemzetbiztonsági szolgálatok által vezényli le a "rendszerváltozást".

Azt persze, hogy valaki ebben a forgatagban eseti ügynök, eseti jelentő, vagy éppen fedett állapotú, hivatásos állományú, azt nevekre lebontva nem lehet, nem szabad elmondani. Aki azt mégis megteszi, államtitoksértést követ el, hacsak nem tudatosan csináltatják meg velük, mint történt ez a Political Capital esetében, ahol ezerszeres államtitoksértéssel hoztak - következmény nélkül -nyilvánosságra neveket, listákat. Annak ellenére - ismétlem -, hogy ez a jelenlegi magyar törvények értelmében, a legszigorúbb államtitok. Ezt egyébként az Alkotmánybíróság elnöke, Sólyom László - ugyancsak érintett tagjai mondták ki először 1991-ben, nevezetesen, hogy a volt szakszolgálatok dolgozói és ügynökei védettséget élveznek, miután - egykoron - az állammal kötöttek szerződést.

Mindenki tehát, aki ezt a titkot megsérti, bűncselekményt követ el. De nagyon erős baráti, rokoni kapcsolatok eredeztethetők a nyolcvanas évekből. Ennek a "motorja" a budapesti KISZ Bizottság, amely erkölcstelenségében példa nélküli volt. A BM elhárítói állandóan az ő tanfolyamaikat szervezték, ahová meghívták a sajtó képviselőit is. Az újságírók ott is éjszakáztak, s történt, ami történt. Annyi elmondható, hogy ezek az éjszakák orgiákba csaptak át, továbbképzések címén. A sajtó azonban - érintett lévén - úgy számolt be erről, hogy milyen dinamikus tanfolyamok voltak ezek.

A Budapesti KISZ Bizottságot nyugodtan össze lehet kötni az újonnan megalakult Fidesz-szel, hiszen ezt, a párttá szerveződött alakulatot, a Fideszt az MSZMP KB és a III/III-as főcsoportfőnökséget közvetlenül irányító Horváth István belügyminiszter tudtával és beleegyezésével, sőt útmutatásai alapján hozták létre. Az egyik összekötő kapocs a KISZ akkori hetilapja, a Magyar Ifjúság és annak főszerkesztője, valamint a teljes munkatársi gárdája volt. A jobb- és baloldal jelenlegi "sztár" újságírói szinte mindannyian innen indultak el, s csináltak karriert, nem feledve egymást, s az őket akkor istápoló, útjukra bocsátó politikus gárdát. Ha a Magyar Ifjúság akkori álleleplező csapatán valaki végig tekint 1989-től, megtalálja ma őket a szélsőjobb-, a jobb-, a konzervatív és a baloldalon. Egygyökerű "színes" paletta. A hetilap főszerkesztője Gubcsi Alajos egyébként eltűnt a nyilvánosság elől, nagyon gazdag ember, milliárdos lett.

Nézzünk más összefüggéseket is. A Színes Bulvár Lap tulajdonosa a fideszes Deutsch Tamás testvére Deutsch Péter, főszerkesztője pedig a keményvonalas MSZP-s-liberális kötődésű Pallagi Ferenc. Elgondolkodtató az is, hogy kormányok jöttek, kormányok mentek, de Baló, Bethlen és társai a helyükön maradtak. Az újságíróknál - akár a futballistáknál - nincs már meg az eszmei hovatartozás varázsa, mondja ezt az őket a háttérből irányító "szakma". A nemzetbiztonságiak szerint, ebben a körben egyetlenegy titok sincs Magyarországon, egy kódolt információ három nap alatt bejárja az egész közéletet, mert a sajtósok közös barátok, közös az igazi munkáltatójuk - innen is, meg onnan is - a titkolt hírek, beszélgetések, közös ivászatok, társas kapcsolatok útján jutnak el a csúcsra, a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz.

A nyolcvanas években egy kicsit másképpen volt, az MSZMP, maga Kádár és az őt kiszolgáló titkos állomány vigyázott a sajtóra, kordában tartotta bértollnokait. Ma átjárás van a politika és a sajtó, a politika és valamennyi párt között, a már említett egygyökerűség miatt. Amikor létre jöttek az első ellenzéki pártok, egymás mellett ültek a vezető újságírók. Egy szobában ült az SZDSZ-es és az MDF-es, s ha valamelyik valamelyikre megsértődött, pártot cserélt. Annak az időszaknak az igazi nyertese a Havas Henrik-Forró Tamás páros volt. A rádión, azon belül is a Krónikán keresztül (ahol szerkesztettek, műsort vezettek és riporterkedtek), manipulálták a magyar közvéleményt. Ebben az időszakban az MDF -es Gazsó és az SZDSZ első embere, Kis János ugyanúgy a két "napraforgó" riporter kegyeit kereste.

De ugyanígy cselekedtek a kisgazda Pártay Tivadarék is. Amíg a nyolcvanas években, a "rovott" múltú Kádárt kiszolgált Megyeri Károly, Szepesi György, Vitray Tamás, Kádárral, Fock Jenővel, Apró Antallal szemben csak mikrofonállványok lehettek, kérdezni nem kérdezhettek, az imént említettek "csinálták" a politikát. Havasék, 1994-ben, a kampány idején még szónoklatokra is tanították az MDF-es gárdát. Havas aztán Horn hatalomra kerülésekor, az MSZP mellé állt, kormányszóvivő lett.

A Fideszt is a sajtó emelte az égbe, s juttatta a pokol tornácára 1993-94-ben. 1993-ban még a Fidesz népszerűségi indexe 58 százalékos volt, ám Soros György megsúgta nekik, a szocialista-liberális oldalon esélyük sincs karmesterekké válni, ezért a konzervatív oldalt választották. "Meggyőződésből!"

Elment tőlük, az SZDSZ-be, Fodor Gábor, Ungár Klára, Hegedűs István, a sajtóval foglalkozó Molnár, s az újságírók az eltávozottakat kezdték el sztárolni. Orbánék csillagzata majdhogy nem leáldozott. A parlamentbe is öt százalékkal jutottak be, az SZDSZ segítségével. Az SZDSZ ugyanis felmérte, az a párt, amelyik kikerül a parlamentből, oda soha nem juthat vissza. Segítették hát a kisebbik testvért, a Fideszt, az SZDSZ előszobáját. A Fidesz azóta is lojális velük szemben, a háttérben ma is jó barátok. Az összes többi csupán szemfényvesztés. Minden maradt a régiben. Mint ahogy az újságíróknál is. Csak az került ki a körből, aki a másik ellen játszott, vagy beköpte egykori tettestársait. Forró és a közszolgálati televízióban kereskedelmi vállalkozóként működő NAP-kelte stábja és producere, Gyárfás Tamás is akkor váltak el egymástól, amikor ismét felszínre került, hogy a Fenyő gyilkosság kapcsán a bűnüldözők közel lehetnek a megbízást adóhoz.

Hogy a válás és az imént említett között mi az összefüggés, ma még ki nem mondható. Mint ahogy a tényfeltárást végzők sem számolhatnak be ma még mindenről. Néhány dologról, itt a Magyar Világban is hallgatnunk kell, ha a lapot és az életünket meg akarjuk tartani. Remélhetőleg, egyszer ez az idő is elmúlik. Addig pedig, tisztelt olvasók, mint tették azt a Kádár-rezsimben is, tanuljanak meg ismét a sorok között olvasni. Kényszerűségből. Talán megéri.

Magyar Világ, 2005. szept. 8. (A bevezetés alapján, a cikk írója vélhetően Lakatos Pál)

(2006.11.27)

---------------------------------------- egy válasz erre a cikkre -----------------------------------------

Szeretnék néhány megjegyzést tenni ehhez a "kőkemény" dolgozathoz Öt évig voltam munkatársa a Magyar Ifjúságnak, akinek a főszerkesztője nem Gubcsi Alajos, hanem Gubcsi Lajos volt ( mellesleg egy bányakovács törvénytelen gyereke, abszolut self made man). Később, előbb egy Szabó János nevezetű volt Kisz Kb titkár, aki ritka becsületes és tisztességes ember volt.Soha életemben nem vettem részt semmiféle Kisz orgián.Soha semmiféle megvesztegetést, kivételezést nem tapsztaltam. A Magyar Ifjúság az egyik legbátrabban szerkeszett hetilap volt a piacon, amelynek az elején voltak a Kisz felajánlások a másik felében meg rendkívül sok munkával készített oknyomozó riportok, amelyeknek ma hír sincsen már az újságíró szakmában. Felteszek ide egy névsort , mindenki döntse el, hogy az őscikk írója kit akart benyálazni:
Medgyesy Gusztáv ( ÉS)
Kovács Zoltán( ÉS)
Gazsó L.Ferenc( Magyar Hírlap)
Szále László (Magyar Rádió)
Brády Zoltán ( Kapu)
Müller Tibor ( Blikk)
Pálffy G.István (...)
A kiragadott nevekkel kapcsolatban csak annyit, hogy helyettük is szégyellem magamat a cikkíró képtelen és ostoba vádjai miatt.
 
Seszták Ágnes (2006.11.27)